Psa 78 | HunKar | STEP | Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.

Psalms 78

Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot. ^a1 Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad. ^b 2 Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet. ^c 3 Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen! ^d 4 Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal. ^e 5 A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet. ^f 6 Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond! ^g 7 Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik! ^h 8

Hála Isten iránt, ki a kevélyeket megítéli

9 Az éneklőmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének. ⁱ 10 Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid. ^j 11 Ha megszabom a határidőt, én méltányosan ítélek. 12 A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erősítem meg annak oszlopait. Szela. ^k 13 A kérkedőknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat! 14 Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal; ^l 15 Mert nem napkelettől, sem napnyugattól, s nem is a puszta felől támad a felmagasztalás; ^m 16 Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal! ⁿ 17 Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belőle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevője. ^o 18 Én pedig hirdetem ezt mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének. 19 És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak. ^p 20

A mennyei Bíró dicsérete

21 Az éneklőmesternek hangszerekkel; Aszáf zsoltára, ének. ^q 22 Ismeretes az Isten Júdában, nagy az ő neve Izráelben. ^r 23 Mert hajléka van Sálemben, és lakhelye Sionban. ^s 24 Ott törte össze a kézív villámait, paizst, szablyát és a hadat. Szela. ^t 25 Ragyogó vagy te, felségesebb, mint a zsákmányadó hegyek. 26 Kifosztattak a bátor szívűek, álmukat aluszszák, és minden hős kezének ereje veszett. 27 A te dorgálásodtól, oh Jákób Istene, megzsibbadt mind szekér, mind ló. ^u 28 Te, te rettenetes vagy, és ki állhat meg orczád előtt, mikor haragszol? ^v 29 Az egekből jelentetted ki ítéletedet; a föld megrettent és elcsendesedett, ^w 30 Mikor felkelt Isten az ítéletre, hogy megszabadítsa a föld minden nyomorultját! Szela. 31 Mert az emberek haragja megdicsőít téged, miután felövezed végső haragodat. ^x 32 Tegyetek fogadást és adjátok meg azokat az Úrnak, a ti Isteneteknek; mindnyájan, a kik ő körülte laknak, hozzanak ajándékot a Rettenetesnek. ^y 33 Mert a fejedelmek gőgjét megtöri, rettenetes a föld királyaihoz. ^z 34

Fohászkodás a nyomorúságban; Istennek a nép iránt tanúsított régebbi irgalmasságából merített vígasztalódás

35 Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. ^aa 36 Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám. ^ab 37 Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni. ^ac 38 Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela. ^ad 39 Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok. ^ae 40 Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről. 41 Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem: ^af 42 Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró? 43 Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre? ^ag 44 Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? Szela. ^ah 45 És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott. ^ai 46 Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról; ^aj 47 És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom. 48 Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten? ^ak 49 Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat. ^al 50 Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela. ^am 51 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának. ^an 52 A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak. 53 Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld. ^ao 54 Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg. ^ap 55 Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével. ^aq 56

Isten hűsége az ő engedetlen népének vezetésében

57 Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire. ^ar 58 Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből. ^as 59 A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk, ^at 60 Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett. ^au 61 Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat; ^av 62 Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak; ^aw 63 Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák. ^ax 64 Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt. ^ay 65 Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján; ^az 66 Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében; ^ba 67 Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik. 68 Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején. ^bb 69 Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt. ^bc 70 Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában. ^bd 71 Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből. 72 Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett: ^be